Gyerőné Fritsch Zsuzsa

Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen kiváló szakember, Dr. Abád Józsefné Hauzer Henriette tanította az elsõ lépéseket, mozdulatokat számomra és egyengette mindvégig a sportpályfutásomat az MTK gyermek torna tanfolyamában kezdve, az OSC torna, majd a mûvészitorna szakosztályán át egészen a ritmikus gimnasztika nemzeti válogatottságig. Magyarázat képpen rövid ideig modern gimnasztika, késõbb ritmikus sportgimnasztika és 1999-tõl ritmikus gimnasztika lett a versenysport hivatalos neve.

Mint válogatott kerettagnak lehetõségem adódott a sportág másik nagy szaktekintélyének, az ugyancsak mesteredzõi címmel kitüntetett Berczik Sárának irányítása alatt is készülni a nemzetközi versenyekre. Dr. Abádné, Henni néninek nagy szerepe volt abban, hogy én is a testnevelõtanári és edzõi hivatást választottam. Az aktív sportolás után szinte életem minden részében követtem õt, az õ nyomdokaiban jártam. Nyugdíjazása elõtt a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Testnevelési Tanszékén rövid ideig tanítottunk együtt is. Az OSC-ben edzõsködtünk, majd anyaegyesületem vezetõedzõjeként neveltem én is magyar bajnokokat.

1984-tõl a sportág bekerült az olimpia mûsorába, így én olimpikonokat is nevelhettem. Hosszú éveken keresztül az együttes kéziszerválogatott keret edzõjeként értem el Európa és Világ bajnokságokon kiemelkedõ sikereket. Több, mint húsz évig nemzetközi versenybíró voltam. A nemzetközi példa itt is elõttem állt, Henni néni ugyanis tagja volt a Nemzetközi Torna Szövetség Mûvészitorna Bizottságának és emellett sok éven keresztül irányította a magyar mûvészi torna életet.

Én sportvezetõként, a Magyar Ritmikus Gimnasztika Szövetség szakmai igazgatójaként, majd alelnökeként igyekeztem kamatoztatni sokirányú tapasztalatomat. A dr. Abádné Henni néni emlékverseny és a Berczik Sára Kupa gondolata és megvalósulása az én kezdeményezésemre jött létre. A most már hagyományosnak számító események évek óta õrzik és remélem, még sokáig fogják õrizni emléküket. A fényképek néhány emlékezetes pillanatot, felejthetetlen eseményt idéznek, talán másoknak is. Nagyon jó volt a képek válogatása alkalmával újra átélni a versenyek izgalmát, a régi emlékeket.

A továbbiakban nem a versenysport területén tevékenykedem. Az élsport mellett, - ami csak kivételes képességû és szorgalmúak kiváltsága -, legalább olyanfontosnak tartom a többek számára elérhetõ szabadidõs sporttevékenységet. A ritmikus gimnasztika mozgásanyaga és a hozzá hasonló testgyakorlati formák, kicsiknek és nagyoknak egyaránt kiválóan alkalmasak a test minden irányú képzésére. Szeretném testnevelõ tanári és edzõi tudásomat, gazdag, sokirányú tapasztalatomat másoknak átadni, ill. az órákon, foglalkozásokon felhasználni. Remélem egyre több lesz azoknak a száma, akik meg akarják és meg tudják gyermeküknek, ill. saját maguknak a rendszeres mozgásáltal nyújtott lehetõségeket teremteni. Ebben kíván segítséget nyújtani sokirányú szolgáltatásai révén az általam vezetett HOLLÁN MOZGÁSSTÚDIÓ.

Szakmai önéletrajz

Testnevelõ tanári diplomám megszerzése után 1970-tõl a Semmelweis Ignác Egészségügyi Szakközépiskolában tanítottam. 1980. december 8-tól 2003. június 30.-ig a Semmelweis Orvostudományi Egyetem testnevelõ tanára voltam. 1997-ben pályázat útján elnyertem a Magyar Ritmikus Gimnasztika Szövetség szakmai igazgatói tisztjét.

Tanári munkámmal párhuzamosan az Orvosegyetem Sport Club vezetõedzõje is voltam, amit az új feladatomból következõen, összeférhetetlenség miatt kellett feladnom. Az OSC-ben kezdtem sportolni. Kezdetben szertornáztam, majd edzõm és mesterem, dr. Abád Józsefné, Hauzer Henrietta révén ismerkedtem meg a mûvészi tornával, mai nevén ritmikus gimnasztikával. Tíz évig voltam válogatott kerettag. Ezidõ alatt számos nemzetközi versenyen, köztük három világbajnokságon vettem részt.

1969-ben a várnai VB-n elért 4. helyezésért a "Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója" kitüntetést kaptam. Aktív sportpályafutásom befejezése után az anyaegyesületemben, az OSC-ben töltöttem be edzõi munkakört. 1988-ban eredményeim elismeréseként a "Legjobb Nevelõ Edzõ" címet vehettem át. Az OSC hosszú idõn át vezetõ szerepet játszott a sportág életében. Többek között a kezem alatt nõtt fel az utóbbi idõk legjobb magyar versenyzõje, a háromszoros olimpikon, Fráter Viktória.

Több tanítványom ma is edzõi, bírói, vezetõi feladatokat lát el, amire büszke vagyok. Közülük a legeredményesebb Molnár Anna, akivel hosszú évekig együtt dolgoztam. Egyesületi munkám mellett 12 évig az együttes kéziszer válogatott edzõje voltam. Ez idõszak alatt a kéziszer válogatottal világbajnoki helyezéseket és EB bronzérmeket szereztünk. Az utolsó VB-n, ahol edzõ és bíró voltam, 1996-ban összetettben 8. helyet és fináléban 6. helyet ért el a csapat. 1985 óta valamennyi VB-n és EB-n részt vettem, 1996-ig, mint nemzetközi pontozó is.

1992.-ben a NemzetköziTornaszövetség, (FIG) meghívására a Barcelonában megrendezett olimpián is magyar részrõl én bíráskodtam. 1996-ban a sportot felügyelõ Belügyminisztertõl munkám elismeréseként átvehettem a "Mesteredzõ" kitüntetõ címet. 1997-tõl a Magyar Ritmikus Gimnasztika Szövetség szakmai igazgatója, majd a közgyûlés által megválasztott szakmai alelnöke voltam.

Szakmai igazgatóként a Szervezõ izottság aktív tagja voltam két nagyszabású, Budapesten megrendezett világeseménynek, 1999-ben az Európa Bajnokságnak, illetve 2003-ban a kvalifikációs Világbajnokságnak. A Magyar Olimpiai Bizottság tagja voltam.