közös versek

Egy pápaszemes bagoly ül a fán,

És pápaszemén át merengve néz rám.

Problémák halmazai állnak előtte

Feje gondolataitól legszívesebben szétrepedne.

"Itt ülök egy bükkfán, nincsen barátom,

De ki áll szembe velem?

Egy ember. Ez kétségtelen.

Lelő, vagy megijesszem?

Megijesztem, hogy pápaszemem pápaszem maradjon."

És veszekedni kezdek a bagollyal, hogy daloljon.

"Ki hallott már ember-bagoly barátságról?"

Kérdezte a madár saját szomorúságától.

A szomorúság nem válaszolt, csak emésztett,

Ez aztán a művészet!

A NEGATÍV STRUCC BALLADÁJA

A negatív strucc már mindig magányos,

mert viselkedése régóta másokra nézve hátrányos,

feje tetejére állít mindent.

Amikor meglát valamit fejre áll minden.

Támolyog a strucc lélek önmagát szemléli

hátrányos érzelmi helyzete komolyan érinti.

Depresszióba esik a nega-negatív strucc.

Depresszióban él még ma is a negatív strucc,

nem sima strucc, negatív strucc, mert még mindig nem pozitív.

Hanem negatív és negatív.

A KÖLTÉSZET GYÖNYÖRŰSÉGE

Gondolom kell mondom, kell

Gondolkodni a költészettel

Fába vágni a fejszét

Milyen leszek felnőttként?

A költészet fája recsegve dől ki,

eltört a költészet fejszéjének szára,

kidőlt  a költészetnek a nagy fája

De a sarjak újra nőnek.

S tovább leszek költő

vagy költőnő, míg tart bennem az erő.

Az erő..

MÉG SZERENCSE

Bennem bujkál a döbbenet

Álmatlanság gyötörhet

gondoltam és kanapém szélén rettegve szorongtam,

Így hát morogtam és aludtam,

reggelre kelve megint szorongtam.

Elmentem a pszichológus úrhoz,

s a szorongásom a kezelésem után elmúlott. 

A SZOBOR ÉS A SZERELEM KEVEREDÉSE

Az alkotó szobában áll egy szobor

kedve az ablakon kifelé kúszó

kúszik, kúszik kifelé.

A művészujján pörgő alkotókedvem slusszkulcsát loptad el ma

nyisd ki vele érzéseim nyitját szívemben, Ella!

Tudod-e mit tettél velem ma?

A HALOTT HÚSGOMBÓC

Húsgombóc késel az éjszaka közepén

szeletel gyorsan, a hold fényét mérvén

a fény csordul fejére, szeletel mereven,

húsgombóc késel a meredek hegyen,

az éjszakába meredve mereven.

Látja, ahogy szánkáznak a csillagok,

a félhomályban egy néni átbaktatott,

és ekkor kialudt az egyik lámpa fénye,

és a késnek kicsorbult az éle,

csak egy gondolat  jutott eszébe 

húsgombóc késel az éjszaka közepén...

Van egy néni és egy bácsi

Nézik azt amit látni lehet, látni

Nem mennek se ide, se oda

Ha két métert megtesznek már csoda

Azon a két méteren ahol jártak Londonban,

Az emberekkel elég otromba, otromba.

Sétálok az utcán

Elestem a járdán

Keresem a páromat

De nem találom, csak szárnyamat

Elrepül a néni

Szárnyal már a bácsi

Az érzés, mint egy sátán

Száll a hátán, aztán

gondol egyet, visszaszáll

És végül megtalál.

Sétáltam az úton és egyet gondoltam:

Mi lenne, ha azt a buszt megenném, ham!

Számba vajon beleférne-e

Anélkül, hogy széttörne.

És ott van az a gördeszkás gyerek,

Akinek a feje olyan kerek

A buszevés nem túl jó ötlet,

Üvegszilánk, vasrudak,

Baseball sapka, keréknyomat.

Vajon fájni fog a hasam?

Ezért arra jutottam, hogy a vezetőbe döföm a késemet matt,

És azon nyomban meghalhat

Ezt az ötletet félretettem későbbre,

És csak továbbra is sétáltam nyugodtan.