próza

Készítette: noha Utoljára módosítva: 2011. augusztus 26., 20:16

Polonyi Domonkos

DANDY DÁVID NAGY KALANDJA

1. fejezet

 

  Azt történetesen tudni kell, hogy Dandy Dávid tökéletesen sznob volt.

  Tökéletesen sznobnak persze senki se születik, Dandy Dávid is este nyolctól este kilencig sznob-órákat vett, amíg csak nem lett még a tanárnál is sznobbab. Minden este tökéletesen sznob ételeket evett és tökéletesen sznob könyveket olvasott. Tökéletesen sznob filmeket nézett és tökéletesen sznob lakásának tökéletesen sznob fotelében tökéletesen sznob hangján tökéletesen sznob dalokat fütyörészett.

  Kopogtattak.

  Dandy Dávid nagy nehezen feltápászkodott foteléből, belelépett aranyfonállal díszített papucsába, és az ajtó felé slattyogott.

  - Mit tetszik? – kérdezte Dandy úr rendkívül unottan, mivel inkább visszaült volna fotelbe.

  - Dandy úrhoz van szerencsém? – kérdezte egy csilingelő hangocska.

  Dandy Dávid, olyan unottan, ahogy csak tőle telt, válaszolt:

  - Igen. Maga ki?

  - Zöld Alma – mondta a csilingelő hang. – Mármint nem a gyümölcs! – tette hozzá.

  Zöld Alma mellesleg roppant csinos volt, szőke haja szépen kontyba csavarva csücsült a feje búbján, gyönyörű azúrkék szemével vígan nézett Dandy úrra.

  - Kedves Dandy úr – folytatta Zöld Alma – Azért jöttem, mert holnap magammal kell, vigyem!

  Dandy Dávid kissé meglepődött, kezét pirosas hálóköntösébe dugva lépett egyik lábáról a másikra. Zöld Alma nem bizonytalanodott el, teljes magabiztossággal fojtatta abszurd mondókáját:

  - Először Londonba megyünk, aztán Párizsba, Rómába, majd…

  Ez már Dandy úrnak is sok volt:

  - Na, de kérem! Kezdjük ott, hogy maga ki és mit akar?

  - Mint mondtam, Zöld Alma, engedelmét kérem, és szeretném, hogy jöjjön velem.

  - De miért? – Dandy Dávid ezen már nem tudott unatkozni.

  - Ne haragudjon, kérem, de inkább meg kéne köszönnie nekem, hogy magammal viszem – monda kissé sértődötten Zöld Alma.

  Dandy úr megpróbált megnyugodni:

  - Köszönöm az ajánlatát, hölgyem, de én már voltam Londonban is, Párizsban is, Rómában is…

  - Az én társaságomban? – akadékoskodott Zöld Alma.

  Erre már a tudnivalón nyugodt Dandy Dávid is kiborult:

  - Nem hölgyem, nem az ön társaságában, de örülök neki!

 Zöld Alma azonban tovább erőszakoskodott:

 - Dandy úr, rettentő szomorú lennék, ha nem tartana velem utamon.

  Dandy Dávid tökéletesen kifésült hajába túrt, ami ezt követően úgy állt, mint egy szénaboglya, és meglehetősen zilált hatást adott Dandy úr kellemes megjelenésének. Mikor Dandy Dávid már percek óta hallgatott, Zöld Alma meglehetősen türelmetlenül és illetlenül kérdezte:

  - Na?

 Dandy Dávid azonban tovább bizonytalankodott:

  - De ki maga?

  - Felháborító, hogy még mindig ezen a szinten áll, inkább a nyakamba kéne borulnia, és hálát adnia az égnek, hogy itt vagyok én, és ilyen példátlan ajánlatot nyomok az orra elé, maga meg még mindig itt hülyéskedik lényegtelen kérdésekkel.

  Ám ez a válasz nemigen elégítette ki Dandy Dávidot:

  - De miért jött?

  Ekkor Zöld Alma bedobta a bombát:

  - Képzelje, mennyi sznob élményben lesz részünk! Mennyit fog dicsekedni…

  Ennek már Dandy Dávid se tudott ellenállni:

  - Jó-jó, de… na, rendben!

  - Köszönöm Dandy úr, igazán köszönöm! – kiáltotta Zöld Alma. – Holnap reggel indulunk Londonba!

  Dandy Dávidot elborzasztotta ez a szeleburdiság, de valami mély bizsergést érzett a gyomrában, amit erősen megpróbált leplezni.  

 

Banyó Bálint

INTERJÚ

 

Interjú Sanyával, aki negatív struccnak közeli ismerőse volt. Ez a Negatív Strucc újság első interjúja:

Negatív Strucc újság: Mikor ismerkedett meg negatív struccal?

Sanya: Igazából már középiskolába is jártunk együtt egy évet. Akkor még semmilyen személyes kapcsolatban nem voltunk egymással, sőt osztálytársaimmal ellenszenvesnek találtuk.

NSú: Miért találták ellenszenvesnek?

S: Hát először is a tollazata miatt. Az ő tollai pont a negatívja volt a mi tollainknak, és a nyaka meg a lába is pont az ellentéte, világos helyett fekete színű volt. A viselkedése is nagyon furcsa volt.

NSú: Például?

S: Ez már a középiskolai éveknél jóval később történt, ő a föld alá költözött. Nagyon érzékeny lelke volt, és később remete lett. A legkisebb zajoktól is megijedt, és mikor megrémült, ahelyett, hogy normális strucc módjára a földbe dugta volna a fejét, pont fordítva, a földből dugta ki a fejét.

NSú: És ez meddig ment így?

S: Nagyon sokáig. Míg végül egy napon végre előjött a föld alól. Úgy volt, hogy arra jártam, szájharmonikáztam, mire negatív persze rögtön kidugta a fejét. Megérdeztem csak úgy viccből, hogy ki jön-e a szárazra. És képzeljék, mit mondott: Szívesen kijövök! És tényleg kijött. Elfelejtettem megemlíteni, hogy mielőtt negatív a föld alá költözött volna, szoros barátságban álltunk egymással.

NSú: És mikor a föld alá költözött, ez a barátság megszakadt?

S: Természetesen igen. Én aztán le nem mennék egy föld alatti nyirkos helyre! De mikor kijött, úgy tűnt, folytatódik barátságunk. És folytatódott is, nagy szerencsére.

NSú: Mit mond a sok mondával, legendával kapcsolatban, amit negatív struccról írtak?

S: Soknak közülük nincsen sok valóságtartalma, mert szinte majdnem mindegyik megemlíti, hogy negatív depresszióba esett. Holott ez nem igaz, csak szimplán visszavonult, remeteként élt. Abban viszont valamennyire igazuk van, hogy sokan felnéztek rá, és a strucc megjavult. Abban nincs igazuk, hogy sokan felnéztek rá, mert csak én néztem fel rá. A lényeg, hogy ennyi elég volt neki, és folytatódott kapcsolatunk.

NSú: Köszönjük az interjút Sanya, viszontlátásra!

S: Viszontlátásra!