Ön itt áll: Főoldal Fotógaléria események Bánki tó fesztivál 2010 Varázspálca

Varázspálca

Készítette: noha Utoljára módosítva: 2011. január 05., 17:08

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy erdő, ahol élt egy varázsló. Ennek a varázslónak nagy varázsereje volt, amit leginkább akkor tudott használni, ha előhívta mágikus varázspálcája szellemét. Amikor a szellem előbújt a pálcából, mindig megvizsgálta, hogy igaz szívű, jóságos dolgot kérnek-e tőle, és ennek alapján teljesítette a varázslatot.

 

Történt egyszer egy szép napon, hogy a varázsló sétálni kezdett az erdőben, és csodák csodája, talált egy karosszéket. Gondolta, megpihen benne egy kicsit. Megjelent a fekete fodrász macska, és elkezdett fodrászkodni a karosszékben pihenő varázsló frizuráján. Addig sürgött-forgott a varázsló körül, míg az már nem őrizte olyan nagyon kedves varázspálcáját. A fekete macska kapva kapott az alkalmon, és elrejtette a pálcát a benne lakó szellemmel együtt. Mindez idő alatt az erdő szélen gonosz erők gyülekeztek: két magányos kísértet összetalálkozott, és úgy döntöttek, hogy mostantól együtt folytatják az útjukat, és akivel találkoznak, legyen az ember, növény vagy állat, jól megijesztik. Ahogy így kísértetiesen sétáltak együtt, találkoztak a foltos macskával, aki nem kevésbé volt gonosz és elszánt, mint ők ketten. A foltos macska is melléjük szegődött, és most már hárman szőtték rémisztő terveiket. A foltos macska rájött, hogy a fekete fodrászmacska hová rejtette el a varázspálcát, és a megfelelő pillanatban ellopta. Amikor a varázsló észrevette, hogy a pálcát ellopták, nagy haragra gerjedt, de nem tudta, hogy mi tévő legyen. A fekete macska, a karosszék, az erdőt járó erdész, és a mókus javasolták neki, hogy menjenek el a bölcs fához, aki a rajta termű gyümölcsnek segítségével biztosan meg tudja mondani, merre keressék a varázspálcát. A mókus értette a legjobban a bölcs fa szavát, így ő tolmácsolt a varázslóéknak. A fekete macska annyira izgatottá vált a sok változástól, hogy egyszeriben rosszul lett, és elájult. Az erdész egy csodakenőcs segítségével meggyógyította.

A két kísértet és a foltos macska gonosz kívánságaik teljesítését kérték a varázspálca szellemétől, de az megvizsgálta a varázsigéket, és nem volt hajlandó valóra váltani, mivel nagyon jól tudta, hogy azt rossz szándék vezérli.

A bölcs fa megmondta, hogy a varázspálcát csak a jók tudják használni, így nem kell aggódnia a varázslónak, hogy a pálcáját a rosszak az erdő ellen fordíthatják. És azt is elárulta, hogy a kísérteteket el lehet fogni, és száműzni lehet az erdőből, ha azok nem hajlandók megjavulni. Elindultak hát a gonoszok ellen, elkapták a két kísértetet meg a foltos macskát, és választás elé állították őket: ha megjavulnak, maradhatnak az erdőben. Ha ezt nem vállalják, akkor száműzik őket az erdőn túli zord világba, ahol magányosan kóborolhatnak tovább. Az egyik kísértet inkább a jó utat választotta, a pálca szellemének segítségével átalakult. A másik kísértet és a foltos macska sehogy sem volt hajlandó jó útra térni. Így őket a karosszék katapultálta egy jó messzi helyre. Mivel azonban a varázspálcát nem adták vissza a jogos tulajdonosának, a varázsló faragott egy új pálcát magának, hogy azzal új lakhelyet adjon a varázspálca szellemének.

Az erdőlakók mostantól nyugalomban élhettek, tudván, hogy a varázsló, a bölcs fa és az erdész bármikor megvédik őket és segítenek nekik. A kísértet és a foltos macska az erdőtől elkerített távoli részen gonoszan-boldogan frizbiztek a régi, és már működésképtelen varázspálcával.