Ön itt áll: Főoldal Fotógaléria események Bánki tó fesztivál 2010 Pikkely

Pikkely

Készítette: noha Utoljára módosítva: 2011. január 05., 17:08

Élt egyszer egy kislány a kis házikóban, két malackájával együtt. Egyszer a kislány gondolt egyet és elindult szamócát szedni, hiszen nagyon szerette ezt a gyümölcsöt és tudta, hogy a közeli erdőben bőséggel talál is belőle. Ment, mendegélt az erdőben és szamócaszedés közben jókat falatozott a friss eledelből. Útközben időnként elszórt néhány szem szamócát, hogy később megtalálja az utat hazafelé.

 

 

Éldegélt még az erdőben egy kakukkfióka az egyik fa tetején. A jó öreg kakukk-szokáshoz híven egy idegen fészekben látta meg a napvilágot és ott élt azóta is hagyva, hogy egy idegen madár etesse, itassa. Ez a madár nagy igyekezetében, hogy a sajátjának hitt madarat etethesse szépen felcsipegette a kislány által útjelzésül elszórt szamócaszemeket. Így történt, hogy mikor a kislány hazafelé indult volna, nem találta a jeleket és alaposan eltévedt.

 

A malacai csak várták, várták, mígnem úgy döntöttek, hogy utána indulnak. A kislány keresése közben a kakukk fájának közelében haladtak el és észrevették egymást. Így szólt erre a kakukk:

 

 - Szervusztok kedves malacok! Kérlek, segítsetek nekem lemászni erről a fáról, mert nemigen megy még nekem a repülés.

 

A két malac nem sokat gondolkozott. Mivel igen jó szívük volt, rögvest segítettek lemászni a kakukkfiókának. Aztán hárman folytatták tovább útjukat. Hamarosan utol is érték a kislányt, aki közben elért a tenger partjára. A víz szélén állva kifogott egy halat, Villőt. Nyomban meg is akarta enni, mivel nagyon megéhezett a hosszú vándorlás során. Ám Villő gyorsan szólásra nyitotta száját és mivel a kakukk értett hal-nyelven, le tudta fordítani, amit Villő mondott:

 

 - Jaj! Nehogy megegyetek engem! Én egy nagyon különleges hal vagyok ám! Bárkinek teljesítem egy kívánságát. Ehhez csak annyi kell, hogy a tőlem kapott pikkelyt a nap felé fordítsátok és miközben belenéztek, elmondjátok a kívánságotokat.

 

Ezt hallva a kislány már egyáltalán nem akarta megenni Villőt.

 

Az első pikkelyt a kismalac kapta, aki azt kívánta: „Legyek otthon!” És már haza is ért.

A második pikkely a kakukké lett: „Tudjak repülni!” És már szelte is az eget szélsebesen.

A harmadik pikkely a mama-malacnak jutott: „Mindig legyen rengeteg moslék!” És annyi moslék termett előtte, amennyit még szem nem látott.

A kislánynak egy különleges tengeri uborka nyúlvány jutott, amivel azt kívánta, hogy: „Nőjön szamócamező a ház körül!” És így is történt.

 

Ezek után a kislány, a malacai, a kakukk és Villő mind hazamentek. Hogy Villő is közöttük élhessen egy medence építésébe kezdtek: a malacok kiástak egy nagy gödröt, amibe a kakukk tengervizet hordott, így újdonsült barátjuk is boldogan velük élhetett.