Ön itt áll: Főoldal Fotógaléria események Bánki tó fesztivál 2010 A boszi

A boszi

Készítette: noha Utoljára módosítva: 2011. január 05., 17:08

Éldegélt egyszer egy királyi palotában egy királylány hűséges szakácsával és cukrászával. Életük boldogan és bőségben telt, semmiben nem szenvedtek hiányt. A szakács finomakat főzött, míg a cukrász újabb és újabb édességekkel kápráztatta el a királylányt és az udvar lakóit.

 

 

Történt egyszer, hogy egy óriási fekete felleg közelítette meg és vette körül a palotát. Eleinte nem tudták, mi okozza a sötétséget, mígnem megpillantották a sötét lovagot, akivel az éjfekete felhő és a folyamatosan zuhogó eső érkezett. A lovag komoran és szótlanul ült lován. Bárki is faggatta szomorúsága okáról – akár a királylány, akár a szakács –, nem volt hajlandó elárulni azt.

 

Egy napon a cukrász is meglátogatta és ízletes süteménnyel kínálta, hátha az jókedvre deríti a mindig szomorú lovagot. Sajnos ez sem használt, így kérdőre vonta a sötét lovagot:

 

-         Tiszteletre méltó lovag! Itt állsz naphosszat szomorúan, bánatosan. Az embernek az élettől is lemegy a kedve, ahogy rád néz. Mondd el, kérlek, mi a bánatod oka!

-         Nem tehetem – válaszolta a lovag. Attól félek, hogy ha ezt bárkinek is elmondanám, rögtön ugyanez a szomorúság szállna rá is és csak folyna a könnye örökké.

 

A cukrász azonban nem hagyta ennyiben a dolgot: csak faggatta tovább a lovagot, míg a lovag felfedte szörnyűséges titkát:

 

-         Sok-sok évvel ezelőtt elátkozott egy gonosz boszorkány, azóta járok örök szomorúságban, sötétséget és esőt hordva magam körül. Az átok azonban megtörhető, ha a csodafa gyümölcsét, a 20 évente termő hatalmas almát leszakítom és elviszem a boszorkányhoz. Ha viszont ez nem sikerül, akkor örökké szomorú maradok és örök bánat száll rád is, cukrász.

-         És mikor telik le a következő 20 év? – kérdezte a cukrász.

-         Éppen holnap – válaszolt a lovag.

 

A cukrásznak több se kellett, rögtön elmondta a hallottakat a szakácsnak és a királylánynak. Ezek után a sötét lovaggal együtt elindultak az almafa keresésére. Az út hosszú volt, ám szerencsére útközben találkoztak a sassal, aki a tisztaszívűek segítségre volt. Mélyen belenézett a cukrász, a szakács, a királylány és a sötét lovag szemébe és mivel tisztaszívűeknek találta őket – mint azt megtudták a cukrászlánytól, aki tudott madárnyelven –, felülhettek a hátára és elvitte őket az almafához. Mivel az alma görögdinnye nagyságú volt, a leszakításában és szállításában is a sas segítségére szorultak.

 

Amint az almával a gonosz boszorkányhoz értek, a sas rögtön a boszi szemébe nézett és megállapította, hogy neki egyáltalán nem tiszta a szíve. Erre a gonosz boszorkány úgy elpárolgott, hogy nyoma se maradt. Ráadásul a szomorúság-felhő is eltűnt a sötét lovag körül, akit ezek után már csak lovagnak hívtak. Lett is nagy öröm és mulatozás! Különösen, amikor a cukrász mindenkit megkínált legújabb finomságával. Még a boszorkány is kapott belőle egy falatot.